Erdőjárók a Holdvilág-árokban

November végén a korai sötétedés ellenére felkerestük a Visegrádi- hegység egy vadregényes szurdokvölgyét. Kiskovácsi buszmegállótól a piros kereszt jelzésen indulva, kb. 800 m séta után beéreztünk a Holdvilág-árokba, melynek hossza kb. 1,2 km.

Megfizettük a szokásos „ belépőt", az elmúlt időszak csapadékos időjárásának köszönhetően. Az árok csak száraz időben járható biztonsággal, a patakon több helyen gázlók ill. fatörzsek vezetnek át. Az ösvény eleje jobban csúszott, mint eddig bármikor. Hamarosan egy szélesebb részre értünk, a Karolina- árok csatlakozásához, ahol a foglalt, jó vizű Domini-forrásból frissíthettük fel magunkat. A forrástól kezdett utunk kalandossá válni, a völgy egyre szűkebb lett, a sziklák egyre nagyobbak.

A felső szakasz hivatalosan már nem jelölt turistaút, a piros kereszt jelzés balra eltér a hegyoldalba ( pár lépcsőfok hiányzik), megkerülve a szurdok legérdekesebb részét. Mi maradtunk a völgyben. Rövidesen egy nagy sziklakatlanhoz érünk, amelyből egy vaslétra vezet felfelé, ez az ún. Meteor létra. Alatta a Remete-barlang, melyet lámpáinkkal jártunk be. A valójában mesterséges üreg fölött, csapadékosabb időjárás esetén csodálatos, mintegy 10 m magasságból alázúduló vízesés látványában gyönyörködhetünk. Ezzel csak az a kép vetekedhet, melyet ugyanez a jelenség, a legzordabb téli napok idején megfagyott állapotában nyújt. Most csak némi kis vízfolyás csordogált a fal mentén.

A Holdvilág-árok (vagy Holtvilág árok) jelentős történelmi emlékekkel bír, melyet régészeti feltárások is igazoltak. A legjelentősebb ez irányú kutatás Sashegyi Sándor (1900-1958) pomázi régész nevéhez köthető. Szerinte a völgyben több helyen emberi kezektől származó faragások, fejtések, gátépítések nyomai lelhetők fel, melyek arra utalnak, hogy ősi fémbányászat folyt a területen. Másutt hatalmas sziklák halomba rakva fedezhetők fel, melyek talán ősi sziklahalmos temetkezés maradványaira engednek következtetni. A feltárási munkák jelenleg is folyamatosak. Az itt fellelt régészeti emlékek megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy már a honfoglalás kori ember is birtokba vette a völgy területét. Nyaranta Szörényi Levente is végzett régészeti kutatásokat társaival.

A felsőbb szakaszra, a létrán, a nagyobb csoportlétszám miatt, nem mentünk fel. A tanárainknak itt eszébe jutott az ösvény elején elhelyezett tábla, mely figyelmezteti a kirándulót: „belépés saját felelősségre!". A kilencvenes évek óta ez van, az út felújítása helyett. Meglehetősen költséghatékony módszer. Néhányan voltunk környező országok hasonlóan festői szurdokvölgyeiben, ahol a lezúduló víz alakította ki a meredek falú völgyet, és ma is időnként átrendezi fahídjait. Civil szervezetek, nemzeti parkok, sok helyen belépők árából újítják a biztonsági berendezéseket. Nekünk így is jó, vadregényesen!

Felidéztük az elmúlt évek Holdvilág- árok túráit, az ebédről elhozott Bercsényis hurkát, a hazai szalonnát, ami itt valahogy jobban ízlett. A kilencedikeseket vizsgáztattuk a szurdokerdő fáiból. Megfigyeltük a piroklasztikus rétegeket. Hazafelé a gépjárműben sajnos nem a megszokott népzene szólt, de igyekszünk újra beszerezni! Köszönjük Varga Zsuzsanna, Tarsolyné Kurucz Ágnes és Tóthné Mucsi Ibolya tanárainknak a személyszállítást és a türelmet!

20161121 153809 

20161121 154454

20161121 154500

20161121 155103

terkep1