A korábbi indulás sajnos nem jött össze, így már induláskor számítottunk rá, hogy visszafelé már sötétben jövünk le a hegyről. A dömösi parkolási díjat kifizettük, hozzájárulva a település idegenforgalmi fejlődéséhez. Majd egy rendezett utcácskán elindultunk a hegy felé. Az andezit-agglomerátum felszínén lévő poros törmelék a legjobb bakancstalp alatt is csúszott. Megfigyelhettük a lejtő taposás okozta eróziót.

A Vadálló-köveknél néhány fotó erejéig visszavettünk az erős tempóból, néhány társunkat meg kellett győzni hogy itt már nem érdemes megállni,  mindemellett sötétedéskor nem célszerű elszakadni egymástól. A kilátóhoz érve még éppen láttuk a Börzsönyt, és a Szent Mihály-hegyet a Duna ölelésében. Lefelé lámpák fényére hagyatkoztunk. A Vadálló-kövek hátán, néhol a mögötte lévő lejtős ösvényen araszoltunk végig együtt.

A legkitettebb részen erős szél támadt, majd az erdőben néma szélcsend. A Hold sem világított. Kiváló  csapatépítő túra volt. Az eddigi kirándulások közül az egyik legizgalmasabb.